Mozgásban lévő halraj emlékét őrzi az 50 millió éves fosszília

Hihetetlen, soha nem látott pillanatnak lehettek tanúi azok a kutatók, akik egy 50 millió éves fosszíliára bukkantak nemrégiben – írja a Proceedings of the Royal Society B. tudományos folyóirat. A különleges őslénytani lelet az úgynevezett korai eocén időszakból származik, és segítségével fontos kérdésre kaptak választ a tudósok.

Múzeumlátogatás megdöbbentő felfedezéssel

Arizonai kutatók egy csapata a japán Mizuta Múzeum Oishi Fosszíliák tárlatának látogatása közben lett figyelmes egy kődarabra. A csapat engedélyt kért a lelet részletesebb vizsgálatára, majd a múzeum szakembereivel együttműködve tüzetesebben szemügyre is vették azt. Az elemzések során kiderült, hogy a fosszília nagy valószínűség szerint a folyó után elnevezett Green River formációból származik.

A Colorado, Wyoming és Utah államok területeit egyaránt érintő formáció üledékei hozzávetőleg 48,5-53 millió éve rakódtak le, amit a tudósok eocén klímaoptimumnak neveznek. A furcsa név nem véletlen: 56 millió éve nagyon rövid idő alatt a Föld hőmérséklete 5 Celsius fokkal megemelkedett. A klímaváltozás miatt az éghajlati övek jelentősen eltolódtak, a korai tájkép merőben megváltozott. A mai Európát, és az azzal egy földrajzi szélességen lévő területeket esőerdők borították.

Ismert, hogy a meleg éghajlat és a mészkőképződés kéz a kézben járnak, a mészkő pedig tökéletes közeg a fosszíliák konzerválására. Az éghajlati övek és a mészkőképződés eltolódása ideális környezetet biztosított a Green River formáció fennmaradásához.

A tudósok régóta tisztában vannak a Green River formáció gazdag őslelőhelyével, számtalan fosszília került már elő az üledékből (vízi és szárazföldi növények, halak, madarak, kisemlősök). A leletek világszerte a természettudományi tárlatok jelentős darabjainak számítanak, amik segítenek megérteni az ember előtti korok történetét.

A Japánban található Mizuta Múzeum Oishi Fosszíliák tárlata is őrzi a Green River formáció történelmének egy darabját, amire egy amerikai kutatócsapat is felfigyelt a látogatása során. A mészkőlap egy egész úszó halrajt, egészen pontosan 259 ivadékot zárt magába, és őrzött meg az örökkévalóságnak.

Mint egy kimerevített filmkocka

A lelet páratlan, soha nem látott momentumot őriz: a halrajt úszás közben érte el a végzet, az egész olyan hatást kelt, mint egy kimerevített filmkocka – számoltak be a látottakról az arizonai tudósok. A szakértők jelenleg arra keresik a választ, hogy milyen esemény járulhatott hozzá a káprázatos természeti képződmény kialakulásához.

A legkézenfekvőbbnek az tűnik, hogy a mészkőben gazdag part magcsúszott, ráomlott az alatta úszkáló halivadékokra, majd megkövülve örökre magába zárta az állatokat. Azon felül, hogy a lelet egyedülálló, fontos viselkedésbiológiai kérdésre is választ ad.

Az Arizonai Egyetem szakembere, Nobuaki Mizumoto rámutatott, hogy a halak (és esetleg más állatcsoportok is) már 50 millió éve összehangolt csoportokat alkottak. Mint ismert, a szinkronizált úszás egy eredményes viselkedésforma a halaknál a ragadozók támadásaival szemben.

A ragadozók ugyanis nem érzékelik az egyes egyedeket, kizárólag egy nagy, mozgásban lévő tömeget látnak, melynek iránya időről-időre hirtelen megváltozik. Ennek következtében sokkal nehezebb egyetlen célpontra koncentrálniuk, így a vadászat általában kevesebb sikerrel jár.

Nagyon úgy tűnik – magyarázta a biológus –, hogy ez a magatartás már sokkal korábban megjelent az uszonyosoknál, mint azt korábban hittük.

Minden vélemény számít:

A szerkesztő ajánlata:

Vélemény, hozzászólás?