Hogyan vált az álmodozó Bernard Arnault üzletemberből luxusmágnás és milliomos?

Az LVMH elnök-vezérigazgatója, Bernard Arnault, a luxusmárkákkal karöltve (olyanokkal, mint például a Dom Pérignon, a Louis Vuitton, vagy a TAG Heuer, hogy csak néhányat emeljünk ki a sorból) maga mellé állította Fortunát (a szerencse istennőjét) is…

Bernard Arnault-ról a Forbes a következőket tartotta érdemesnek lejegyezni:

  • a világ egyik legkiválóbb, prominens tastemaker-e (olyan ember tekintélyes ember, aki meghatározza a jelenleg népszerű/divatos normákat)
  • nem kevesebb mint 70 márka (brand) birodalmát felügyeli (köztük a Louis Vouittont és a Sephorát egyaránt)
  • egyedi luxuscikkcsoportja, az LVMH, az elmúlt évben (2018-ban) rekordértékesítést és –nyereséget könyvelhetett el magának (mindezt a nyereséges bevételt főként a kínai vásárlók megnövekedett luxuscikk-igényeinek, és erre fordított kiadásainak köszönheti)
  • a művészet nagyvonalú patronálója
  • lánya, Delphine, a Louis Vouitton ügyvezető alelnöke, valamint az LVMH végrehajtó bizottságának tagja
  • 1985-ben egy „kisebb” vagyont (15 millió dollárt) fordított arra, hogy megvásárolja Christian Diort…

Kihagyhatatlan inspirációbomba minden kreatív „fellegekben járónak”

Volt alkalmad megkóstolni egy pohár Hennessy-t, esetleg egy belekortyolni a Dom Pérignon-ba? Vásároltál egy Louis Vuitton-féle táskát, esetleg egy pár Berluti-lábbelit? Ketyegett már egy előkelő Hublot vagy TAG Heuer óra a csuklódon? Igen a válaszod? Akkor elmondhatod magadról, hogy volt alkalmad megízlelni a híres francia üzletember (számára már hétköznapinak minősülő) világába, aki a maga csendjében, előrelátó módon, jól szervezetten és türelmesen alakítgatta, formálta, finomította nem csupán a maga , hanem az egész divatvilág számára egyaránt a (luxus)normákat.

Egy kivételes látó képességgel felruházott embert ismerhetünk meg Bernard Arnault személyében, aki nem burokban született divat– és trendmesterként lépett be a földi életbe (ahogy senki más sem előtte, sem – vélhetően – korunkat követő századokban sem…). Nem ódzkodott attól, hogy kezébe vegye sorsának irányítását. Családi vállalkozásának mérnökeként lépett fel a siker ösvényére, majd 1989-től lassú, ám hatékony lépéseket tett jelenlegi pozíciója irányába.

Mérnökből pénzügyi szakemberré lépett elő (ez volt az 1989-es fordulópont számára, amikor elkezdődött egyre feljebb ívelő pályája), ekként vált talpraesett befektetővé és eredményes műgyűjtővé, majd előlépett mint az LVMH többségi részvényese, elnöke és vezérigazgatója, amely cég a világ vezető luxuscikk-társaságaként funkcionál azóta is.

A közel 70 millió dolláros nettó havi bevételének köszönhetően a Forbes a világ negyedik leggazdagabb emberének minősítette

Ez a maga nemében lenyűgöző, egyelőre felülmúlhatatlannak értékelhető vállalkozás 70 márkát foglal magába, amelyek hat szektorra tagolhatók, melyek a következők:

  1. borok és szeszes italok
  2. luxus kiskereskedelem
  3. divat- és bőráruk
  4. órák és ékszerek
  5. parfümök és kozmetikumok
  6. vendéglátás és egyéb gazdaságot (ebbe belesorolva a luxus jachtokat is).

Fenomenális gazdagsága, financiális és presztízsbeli dicsősége; termékeny, célratörő, produktív beruházásai önmagukban is figyelemre méltóak. Mindehhez azonban hozzájön az is, amelyre Lloyd Blankfein, a Goldman Sachs egykori elnöke és vezérigazgatója mutatott rá nyomatékkal, hogy: mindezt egyetlen generációban sikerült megvalósítania.

Arnault a CNBC TV egyik műsorában elmondta, hogy már a ’90-es (!) években voltak elképzelései egy luxuscsoport létrehozása kapcsán, azonban azokban az időkben emiatt az óhaja miatt rengeteg kritikával kellett farkasszemet néznie. Visszaemlékszik az emberek elmarasztaló, visszahúzó reakcióira, akik arra ösztökélték, hogy bele se kezdjen egy ilyen képtelen vállalkozásba, hiszen nem lesz kifizetődő, nincs értelme egy helyre hozni olyan sok márkát… Mégis, az ellenkezők meggyőzésére, így utólag elmondható, sőt kijelenthető: sikerült összehozni! A kezdeti elmarasztaló hozzáállások ellenére az elmúlt 10 évben Arnault azt tapasztalja, hogy egyre több vállalkozó próbálkozik hasonló tevékenységre (kevés/elenyésző sikerrel), amelyet „jutalomként” él meg… hiszen követésre, utánzásra méltónak minősítik ezáltal üzleti cselekedeit.

Továbbá érdemesebb (a pénzügyi vonzatok mellett) arra is figyelmet fordítani, hogy a produktív üzletember, a luxusbusiness-körök Midas királya (aki bármihez is ér, bármilyen tevékenységbe kezd a kezében „arannyá válik”, sikerre viszi) szerint: hogy győzelemnek nem is a busás pénzhez jutás eredménye, a sokak által hőn áhított gazdagság nyilvánítható, hanem sokkal inkább a kreativitás, az innovációs készség és képesség, valamint a minőség-orientált üzleti modell az, ami igazán méltatható… követendő példa sokak számára.

Az elmúlt 11 év során az LVMH (ami tulajdonképpen a Louis Vuitton Moët Hennessy rövidített változata) piaci értéke a tizenötszörösére nőtt, ezzel párhuzamosan pedig a profit és az értékesítés 500 százalékra növekedett. A vállalat 2017-ben 50 milliárdos számottevő jövedelemre tett szert (amely a komoly és megnövekedett felvásárlásoknak volt leginkább betudható).

Bernard Arnault élő példája annak az embernek, aki mindannak ellenére, hogy nem csupán egy-két ember, hanem a környezetében mindenki el akarták tántorítani célkitűzéseinek megvalósításától, szembe mert menni velük…

Volt elég bátorsága és önmagába-, a tetteibe vetett hite, hogy a rosszallások ellenére bebizonyítsa: sokkal több minden lehetséges és sokkal több mindent tudunk megvalósítani, semmint gondolnánk (avagy gondolnák ezt mások rólunk)!

Teljes árat fizetett azokért az általa értéknek tartott dolgokért cserébe, amelynek mások még csak esélyt sem adtak…

Mindössze öt év alatt Arnault felvásárolt olyan luxus divat- és kereskedőházakat és társaságokat mint:

  • az immár 121 éves múlttal rendelkező Rimowa (1898-ban alakult német poggyászgyártó céget)
  • az olasz Bulgari, luxusmárka-gyártó céget (amely vállalkozás ékszerekre, illatanyagokra, órákra, különféle kiegészítőkre és bőrárukra specializálódott)
  • a párizsi székhellyel rendelkező Sephora multinacionális szépségápolási termékeket gyártó és forgalmazó üzletláncolatot (amely több mint 300 terméket tart számon, köztük: kozmetikumokat, bőrápoló termékeket, illatszereket, hajápolási termékeket stb. Érdekesség: nevét a görög Zipporah/Tzipora névből vették kölcsön, aki Mózes feleségeként szerepel a történelemben)
  • a Dior francia ruházati kiskereskedést és divatáruházat
  • a Louis Vuitton (röviden LV) francia divatházat és luxus kiskereskedelmi vállalatot, és a sort folytathatnánk…

Burke a CNBC-nek azt nyilatkozta erről a nagynevű és hatékony francia üzletemberről, hogy valójában egy álmodozó, akinek van elég fantáziája megálmodni valamit, majd bátorsága megvalósítani mindezeket a célkitűzéseket.

Hasonlóképpen vélekedik róla legnagyobb fia, Antoine Arnault is, aki szerint (meglepő lehet a kijelentése, mely szerint): igencsak távol van a valóságtól… egy igazi álmodozó. És láthatjuk, hogy mire vitte… (rossz nyelvek szerint: mindezek ellenére, a pozitívabb vélelmezők szerint: mindennek köszönhetően… micsoda hatalmas szakadék van e két, árnyalatnyinak tetsző szóhasználat és hozzáállás között, nem igaz? Te melyik „táborhoz” tartoznál szívesen?). Megtudhattuk azt is, hogy mindamellett, hogy nagyon sokat dolgozik, mégsem minősül megrögzött munkamániásnak, hiszen a családját tekinti a legnagyobb értéknek a világon. És korántsem olyan szigorú és komoly, mint ahogyan őt sokan elképzelik. A munkája számára nem a megpróbáltatások kálvária-terepe, nem unott és monoton gyötrődések és magahajszolások drámai sorozata, amely folyamatosan nehézségekbe torkollik, hanem élvezet, hobbi, szórakozás…

Te is így látod a munkádat?

Jó lenne mégis mindenkinek ilyen építő módon állni (és kiállni) a tervei, álmai mellett. Ahhoz sem férhet kétség, hogy amikor valaki (ahogy Bernard Arnault is tette) megtalálja végre a helyét, jól érzi magát a bőrében, és bármibe is kezd (nem veszi halálkomolyan, nem dobja sutba a kezdeti lelkesülést, nem felejti el mi volt az eredeti célkitűzése, azt sem, hogy mindezt nem „csupán” a pénzért teszi…) „arannyá válik a kezében” (értsd jól! ).

És ami most következik: különösen fontos, mivel az LVMH családi vállalkozásként funkcionál, amelynek keretében a gyerekei is kimagasló helyhez jutnak, fontos szerepeket töltenek be a cégnél.

Arnault szerint több pozitívuma is van annak, ha egy vállalkozás a „családi” jelzőt tudhatja magáénak. Ezek között bázishelyhez jut a hosszú távra történő tervezés fontossága (jóesetben megléte). Az üzletember a vállalkozásához is olyanképpen áll hozzá, ahogy a családjához: elkötelezi magát mellette, hosszú távra tervez (ehhez azt fűzi hozzá a milliomos családcentrikus üzletember, hogy: a csapatomnak mindig hangsúlyozom: engem nem igazán érdekelnek a számok… engem leginkább az érdekel, hogy 10 év múlva is ugyanolyan mértékű legyen a márkaszerelem, a márka iránti elkötelezettség, mint mostanság).

Fia szerint: a legtöbb ember a nagyszerű, példaértékű befektetőt látja benne (ami igaz is, ugyanakkor ennél mégiscsak több van a dolgok mögött… mint rendesen lenni szokott ilyen karizmatikus emberek körében). Az a képessége sem vitatható el tőle, hogy remek stratégiai gondolkodó… de még ennél is több van benne. Kiépített maga köré egy produktív birodalmat, és az igazi ereje valójában az, hogy kiváló és igen kifinomult „radarja” van a kreatív emberek észlelésére, megtalálására és effektív módon tud velük együttműködni.

Nem az az elsődleges célja (sokak szájából ilyenkor gyorsan és néha meggondolatlanul kikúszik a: könnyű neki… megjegyzés), természetesen ez egy sikeres munka elkerülhetetlen „mellékterméke”, hozadéka, következménye. Szóval nem az a végső célja, hogy nyereséget nyereségre halmozzon, betelhetetlenül, vagy hogy óriásivá növelje a vállalkozását… Akkor mi is? A fia elmondása alapján: valódi szerencséje a kreatív elmékkel van.

2014-ben Arnault megnyitotta „álmai” (de tényleg…) múzeumát, éspedig a Párizsban megnyitott kulturális központot. Eleve Párizs a Louis Vuitton Alapítvány városa, ezért természetes döntés volt a múzeum ide kerülése, amely egy helyi híres építész, Frank Gehry tervei alapján készült el. Az üzlet mellett a művészetről sem feledkezik meg.

Arnault története valóságos motivációs bombaként tartható számon, aki megmutatta: lehet, sőt kell is álmodozva szőni a terveinket, majd lassú léptekben, fokozatosan, jól tervezetten megvalósítani azokat. Ha jól csináljuk, mindenképpen lesz értelme, sőt értéke is (a szó minden értelmében).

Minden vélemény számít:

A szerkesztő ajánlata:

Vélemény, hozzászólás?