Bemutatási etikett: kit, kinek, mikor és milyen körülmények között illik bemutatni?

Közösségi életünk a legkülönbözőbb társadalmi csoportokban zajlik. Ebből az is következik, hogy más hangnemet ütünk meg a barátunkkal, a kollégánkkal, a szomszéddal, a hivatalnokkal és természetesen a családtagokkal.

A legtöbb esetben ezek a társadalmi csoportok nem vegyülnek egymással, akad azonban néhány olyan alkalom – esküvő, bankett, temetés és a többi –, ahol a különböző körök között átfedés adódhat. Hogyan viselkedjünk ilyenkor úriemberként?

A bemutatás jelentősége

Mi szükség van egyáltalán a bemutatásra, ha akarnak, majd megismerkednek egymással, nem?

Ezzel a hozzáállással alapvetően két probléma akad. Egyrészt az emberek sokkal komfortosabban érzik magukat, ha egy társaságban tisztában vannak vele, hogy ki kicsoda. Könnyeben tudnak kontaktust teremteni, és a bemutatás lendületet is adhat egy beszélgetésnek.

Másrészt elég kellemetlen helyzeteket szülhet, ha a felek nincsenek tisztában a beszélgetőpartnerük legalább alapvető társadalmi státusával. De erre még a későbbiekben visszatérünk.

Kit, kinek és mikor illik bemutatni?

Odáig tehát eljutottunk, hogy modortalanság elnézni, hogy két, egymás számára ismeretlen ismerősünk zavarában a körmét piszkálgatja vagy kibámul az ablakon, mikor egymás mellé kerül egy összejövetelen. Ilyen esetben a mi feladatunk hidat teremteni köztük, megadni a lehetőséget az összeismerkedésre. Előfordulhat, hogy a sors végül úgy hozza, mégsem szimpatikusak egymásnak, de ez már nem rajtunk múlik.

A bemutatás első fázisa az időzítés. Egy éppen a desszertjét fogyasztó vendéget felugrasztani az asztaltól, vagy egy beszélgetésben nyakig elmerült ismerőst elragadni a társaságtól épp olyan modortalanság, mint egyáltalán be sem mutatni őket. A megfelelő alkalom tehát kulcsmomentum, mindig légy körültekintő, soha ne zavarj meg valamit.

Kit mutassunk be kinek?
Erre vonatkozóan az etikett elég szigorú, és – egy esetet kivéve – nem ismer engedményt. Az illemszabály szerint mindig

  • a férfit mutassuk be a hölgynek,
  • a fiatalabbat mutassuk be az idősebbnek,
  • az alacsonyabb beosztásút a magasabb beosztásúnak.

Ez alól egy esetben lehet eltérni, ha az esemény – például születésnap – kifejezetten egy ember tiszteletére került megrendezésre. Ilyenkor kivétel nélkül az ünnepeltnek illik bemutatni a meghívott vendégeket.

A néven és az esetleges tituluson túl adj egy-két információt is a bemutatott feleknek egymásról, hogy el tudják kezdeni a beszélgetést. Például: „Kovács tanár úr, engedje meg, hogy bemutassam a barátomat, Pétert, aki abba az iskolába jár számítástechnika szakra, ahol ön tanít.” Ez az apró figyelmesség máris alapja lehet egy velős beszélgetésnek, hiszen a közös téma – az iskola –, adott.

Ugyanakkor a félreértések elkerülése végett a társadalmi státusok viszonya – tanár-diák – is tisztázásra került már a beszélgetés elején.

Mi történik, ha nem ismerjük egyik felet sem?

Előfordulhatnak olyan alkalmak – például egy üzleti megbeszélés –, amikor egyik felet sem ismerjük, egyik fél nevét sem tudjuk. Mi ilyenkor a teendő? Egyértelmű, hogy szerencsétlen helyzet lenne azzal kezdeni, hogy mutatkozzanak már be, hogy össze tudjam ismerkedtetni magukat egymással.

Ilyen esetben célszerű lehet a két félhez odalépve előbb saját magunkat és rangunkat bemutatva összeismerkedtetni őket egymással:

– Jó napot kívánok, Kovács Tamás vagyok az XY cég képviseletében, és a Marketing Osztályt vezetem. Engedjék meg, hogy bemutassam önöket egymásnak.

 

Minden vélemény számít:

A szerkesztő ajánlata:

Vélemény, hozzászólás?