Barangolás az érzelmek földjén – avagy hogyan tartsd folyamatosan életben a célkitűzéseidet?

Hogyan lehetséges az, hogy mindenféle nemes és nagyszerű célokat tűzünk ki magunk elé, amelyekről éjszakába nyúlóan álmodozunk, néha le is rajzoljuk, vagy lejegyezzük mindezeket, mégis menet közben (a megvalósítás szakaszában) itt-ott megbotlunk és a felkelést, a folytatást elhalasztjuk, vagy rosszabb esetben mellőzzük is azt?

Már összeállítottuk rövidebb-hosszabb távra tervezett, személyre szabott bakancslistánkat, gondolatban számtalanszor át is éltük, magunk előtt láttuk az életre kelt álmot… Ám midőn a gondolati tartományból a tettek mezejére kell lépnünk valami mindig (sok esetben) megbicsaklik? Mi lehet az oka ennek?

A lassan haladó ökröt a régmúlt gazdája egy hegyes végű botfélével böködve bírta rá a haladásra, ezzel ösztökélte a jószágot. Vajon nekünk milyen motivációs stratégiákat kell életre keltenünk ahhoz, hogy vágyaink ne zúzódjanak szét a hajtóerő-vesztettség nyomása alatt?

Amennyiben elakadunk cél-kivitelezési akciónk során, nagy a valószínűsége annak, hogy kihagytunk egy esszenciális lépést a projektből…

A produktivitás sarokköve: az érzelmi töltet

A produktivitásban első nekifutásként talán leginkább olyan velejárók jutnak az eszünkbe, mint példaképpen: a tervezés, linearitás, programtartás, hatékonyság, kreativitás, rugalmasság, éleselméjűség, fejlesztés, alkotóerő, teljesítmény stb. Az előbb felsorolt ismérvek elvitathatatlanok a produktivitástól, ám kétségtelen, hogy abban az esetben, ha „stagnál” ez a személyes terv a megvalósítási szakaszába lépve, akkor mégiscsak foghíjasnak bizonyul az egész rendszer. A hiátus pedig az érzelmekben mutatkozik meg, amelyeket sokan egyetlen legyintéssel hajlamosak sutba dobni, hiszen az emóciókban nem látnak empirikus „profitot”. Valóban így van ez?

Az érzelmek ugyanis kimagasló hajtóerőknek bizonyulnak – úgy is mondhatnánk, hogy ezek a mi belső ösztökéink, amelyek segítségével motiváltakká válunk. Ám a produktivitás folyamatában ritkán vesszük figyelembe az érzelmi ingereket. Ha úgy tetszik: a gondolkodás a tervezés Yang-oldala, míg a kivitelezés érzelmi töltetű részét a Yin képviseli.

A bakadesuyo.com blog szerzője interjút készített az FBI nemzetközi emberrablási ügyekkel foglalkozó szakemberével: Chris Vossal, aki meglepő adatokkal szolgált, amelyek közül a produktivitás és érzelmek korreláció terén a következőkre derült fény (többek között):

  • az emberek még a racionalitás-atmoszférájú, értelembázisú üzleti tárgyalások keretében sem képesek érzelmek nélküli döntéseket hozni.
  • (sőt!) a túsztárgyalások során nemhogy nélkülözik az érzelemalapú kihallgatást, de mozgatórugónak tekintik azt.

A szükségszerű pozitív hozzáállás

Lépten-nyomon szembe találjuk magunkat a pozitív gondolkodás… fogalmával. Igen, leginkább a koncepció marad meg, a gyakorlatba léptetés annál kevésbé (vagy mégis?) Ennek az oka az lehet, hogy a pozitív gondolkodást összemossuk az állandóan mosolygó, vidám arcocskákkal… amit sokszor olyannyira idealisztikusnak (avagy gyakran naivnak) titulálunk, hogy nem is bajlódunk vele. Pedig a pozitív szó jelentése: egyértelműt, biztatót, haladót (is) jelent… (hogy csak néhány jellemvonást ragadjunk ki tárházából). A kutatások pedig egyértelműen kimutatták, hogy a pozitív hozzáállás, az optimizmus növeli a termelékenységet, és igen: sikeresebbé is tesz.

Ugyancsak mérvadó hajtóerőnek bizonyul a célmegvalósítás útján a jutalom. Sokan úgy találják, hogy az észlelt, érzékelt önérdekek (self-interest) közül a jutalom/jutalmazás a legjelentősebb tényező a munka iránti elkötelezettség (valamint az előrelátható elégedettség-érzés) terén. Mindez ugyanis a motiváció nem kevesebb, mint 75%-át teszi ki. Számottevő, nem igaz?

Minden vélemény számít:

A szerkesztő ajánlata:

Vélemény, hozzászólás?