Ausztrália 5 év múlva vizet termelne ki a Holdon!

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy kozmikus útitársunk, a Hold a hidegháború óta nem állt annyira az érdeklődés középpontjában, mint az elmúlt években. Mint ismert, januárban a kínai Chang’e-4 űrszonda feltérképezte, majd le is szállt a Hold Földről nem látható oldalára.

Egy hónappal később Izrael a SpaceX hordozórakétáját felhasználva útnak indította Beresheet névre keresztelt holdhajóját. Szintúgy februárban Japán bemutatta Toyota holdjárgányát. Mozgalmas hónapokat élünk, és akkor még az ausztrálok grandiózus tervéről nem esett egy szó sem.

Az Ausztrál Űrügynökség (ASA) újoncnak számít az űrkutatás terén, így nem véletlen, hogy ez idáig nem hallhattuk a nevét nagyszabású, a kozmosz vizsgálatára irányuló projektekben. Most azonban előhúzták az aduászt, nem kevesebbre vállalkoztak ugyanis, minthogy 5 esztendő múlva képesek lesznek feltárni és kitermelni a Hold vízraktárait.

A déli szigetországnak bőven van tapasztalata a mostoha, sivatagi körülmények közötti felszín alatti feltárásokban, bányászatban, hiszen az ausztrál vidék jelentős hányada szinte marsbéli tájra emlékeztet.

Miért van szükség a Hold vízkészleteire?


A kérdésre több válasz is adható: egyrészt, ha a távoli jövőben égi kísérőnkön emberlakta telepeket szeretnénk létrehozni, annak elengedhetetlen feltétele lesz a folyékony víz jelenléte. Persze, megoldható lenne a Földről történő export is, ám ennek költsége rettenetesen magas. Másrészt – szintén a távoli jövőben – a Holdon létrehozott vízraktárak a Mars-missziók segítségére lehetnének.

A tárgyak Föld felszínéről történő szállítása és pályára állítása mérhetetlenül drága. Ha a Holdról származó víz hasznosíthatónak bizonyulna, akkor meglenne az az előnyünk, hogy az anyag már az űrben lenne. Ez pedig megoldaná a földi erőforrások használatának problémáját – mutatott rá Andrew Dempster, az Új-Dél-Walesi Egyetem Ausztrál Világtérkutató Központjának igazgatója.

Ausztrália újra a nyeregben?

Habár az újkori űrkutatásban a szigetország valóban újoncnak számít, a múltban azért volt egy-két figyelemreméltó momentuma. 1967-ben állították pályára WRESAT nevű műholdjukat, két évvel később pedig már fogadták, és 600 millió embernek továbbították Neil Armstrong Holdra lépésének televíziós jeleit. Az ausztrálok űrtevékenységének hagyatéka tehát impozáns, és éppen ezt a hagyatékot szeretnék most leporolni, illetve kifényesíteni.

Andrew Dempster igencsak optimistán tekint a jövőre. Véleménye szerint jó és helyes útnak tűnik a kereskedelmi magántársaságok bevonása az űrkutatásba. Ausztráliának azonban másként kell megközelítenie a dolgot, a jelenlegi kereskedelmi társaságok ugyanis jelen pillanatban kizárólag az űrturizmus kidolgozására, fejlesztésére koncentrálnak.

Az Ausztrál Űrügynökségnek ennél szélesebbre kell tárnia a karjait, és több iparág szakembereit kell bevonnia a holdvíz kitermelésének grandiózus projektjébe. Az igazgató úgy véli, hogy mezőgazdasági, talajművelési szakemberek mellett bányászatban, logisztikában, szállítmányozásban jártas mesteremberek segítségére, támogatására is szükség lesz.

Az ausztrálok ugyanis azt szeretnék, ha a nagyszabású tervükből mindenki kivenné a részét, és mindenki hozzájárulna a Holdon található vízkészletek feltárásához, kitermeléséhez. Az űr ugyanis mindenkié, nemcsak a poros íróasztalok mögött ülő vagy értelmezhetetlen diagramokat bámuló tudósoké, akik kizárólag a végeredményekről tájékoztatják az ausztrál népet.

Minden vélemény számít:

You might like

Vélemény, hozzászólás?