A régmúlt kelet férfi harcosai – Avagy milyen is lehetett igazi szamurájnak lenni?

A szamurájokat vagy bushikat a premodern Japán híres harcosaiként ismert meg az akkori világ, akik később az uralkodók erős katonai rétegét alkották. Ez az osztály az Edo-periódus beköszöntével (1603-1867) elérte azt, hogy Japán prominens társadalmi kasztjává nője magát.

A szamuráj harcra kész magabiztossága mellé elengedhetetlenül hozzátartoztak fegyverei is (az íjak, nyilak, lándzsák), amelyek között főszerephez a kard jutott, mely mintegy a harcosok attribútumává vált.

A szamurájok korszaka (1185-1868) és „missziója” a bushido etikai kódex bázisára épült fel, ami magába foglalta a teljes életvezetést és amelyet a „harcos útjaként” emlegettek.

A híres japán bölcs Confucius tanításai nagy hatást gyakoroltak a szamuráj elvekre (ilyenek voltak a mester iránti elkötelezettség, alázat, erkölcsös magatartás, önfegyelem). Mindezek fényében nem meglepő az sem, hogy sok szamuráj rendkívüli mértékben kötődött a zen buddhizmushoz is.

A szamurájok története

A szamurájok hajnala a Heian-korig vezethető vissza (710-1185), amikor a japán héroszok legyőzték az őslakos emishi (vagy ebisu) népet (akiket a kínai krónikák „szőrös emberekként” emlegetnek) a Tohukunak nevezett régióban.

Nemsokkal ezt követően a harcosokat fokozatosan felbérelték olyan gazdag japán földesurak, akik egyre arra törekedtek, hogy a kormányhatalomtól függetlenedjenek, és céljuk ezzel párhuzamosan az volt, hogy egy színvonalas hadsereget hozzanak létre a saját maguk védelmére.

E rangos földbirtokos klánok két leghatalmasabbika Minamoto és Taira végül megtámadta a centrális kormányzatot a hatalom és az ország elnyerése érdekében.

A győzelmet Minatomo Yoritomo aratta, aki 1192-ben egy újszerű militarista kormányt hozott létre, élén a shogunnal (ez volt a shogunátus kezdete), aki a legfőbb katonai parancsnok megtisztelő címet birtokolhatta. Ettől kezdve hét évszádot felölelő időintervallumon át a szamurájok lettek Japán erőskezű uralkodói.

A japán államok (amelyek a kaotikus, háborúvert 15-16. században egymástól függetlenedtek) hosszú ideig egymást ostromolták, ezért nagy igény és kereslet volt a szamuráj harcosokra.

A folyamatos hadakozás és zűrzavar közepette lépett fel a hagyományos japán hadviselésben edzett harcosoktól eltérő, professzionálisabb nindzsa (a japán hűbéri rendszer „árnyékharcosa”) élharcos (az aktív, ravasz, lopakodó jellemvonásokat magára öltve).

Csupán egy érdekesség: a méltán populáris Kurosawa-filmek jelentős része leggyakrabban ezt a korszakot jeleníti meg a filmvásznon.

A szamuráj harcosok élete

A bushido-etika (vagyis a szamuráj kódex) egy sor magatartás- és életmódbeli elvárást követelt meg a japán bushiktól. E szerint:

  • a szamurájnak meg kellett esküdnie arra, hogy holtáig hű marad mesteréhez
  • amellett, hogy félelem nélküli hűségben kellett élnie, fontos volt, hogy megfelelő ismereteket és készségeket szerezzen a harcban és a társadalomban gyakorolt fellépése terén egyaránt
  • elvárt volt a tisztelet teli attitűd
  • már gyermekkorban el kellett sajátítaniuk a helyes viselkedést és harcmozgást egyaránt (még azt is: miként kell ülni, hogy ezzel is megtanulhassák a harcra-kész állapotot, a kardot rögtön kézbe tudják venni).

Szamuráj erkölcsök és elvek

A szamuráj erkölcsösségre elkerülhetetlenül rányomódott a szigorú japán kultúra, hagyomány és történelem szimbólumokban gazdag pecsétje. A szamuráj nem csupán kardjával és harcedzettségével vívta ki magának sokak tiszteletét és csodálatát, hanem méltóságteljes megnyilvánulásával és egész életvezetésével egyaránt.

A szamuráj bölcsességek közül csupán néhány kiragadás:

  • mielőtt bárkinek is elmondaná valaki a véleményét, előbb megfontolandó, hogy az képes lesz-e befogadni a mondottakat
  • aki ittas embert támad meg nem csupán meggondolatlan, hanem gyáva is
  • ha valaki az élet egyetlen területén megvilágosodik, további nyolc válik világossá előtte
  • néha egyetlen szó is elég ahhoz, hogy felfedje egy ember erősségét vagy gyengeségét.

A szamurájok öltözéke és felszerelése

A szamurájok életében a szigorú szabályokhoz igazodó magatartás mellett az öltözködés is kiemelt helyet kapott. A harcosok ruháját úgy tervezték, hogy abban szabadon mozoghassanak. A szabályos szamuráj-öltözet három részből állt: a hakama-nadrágból, a hitatare-ből, ami egy selyem kimonó volt, valamint egy mellényből.

A szamuráj fő és jellegzetes fegyverzete a kard volt: kezdetben a chocuto (vékony, egyenes kard), majd később a kardművészet virágzásával felváltotta a katana nevű ívelt kard, és ez vonult be a történelembe mint a szamurájok tipikus kardja.

A világszerte kedvelt szamuráj frizura

A szamuráj hajviselet a tradicionális japán chonmage, amelyet az utóbbi időkben a szumó birkózók is viselnek. A jellegzetes szamuráj frizura nem egyszerűen a haj dísze és ékessége, hanem státusszimbólum is volt a maga idejében. A harcosok hosszú haját megolajozták, lófarokba kötötték, majd a fej tetejére csavartan illesztve nyerte el végső, egyedi formáját.

A szamurájok kora a tipikus hajviselettel is egybeköthető. Valamikor a Kamakura és a Muromachi-korban (1200 körül) kezdték borotválni a hajukat a fejük elülső részénél, aminek az volt a funkciója, hogy ezzel megakadályozzák a fejviszketést a sisak viselése közben.

A chonmage hajcsomó emellett a szamuráj sisakjának biztonságos rögzítését is elősegítette. Habár eredetileg a „fejszellőztetés” volt a fejborotválás célja a szamurájok körében, mégis fokozatosan a harcosok jelképévé fejlődött. A jellegzetes szamuráj-frizura a modern kori divatos hajviselet egyikévé vált, amelyet férfiak és nők egyaránt előszeretettel viselnek világszerte.

Érdekes tények a szamurájokról

A szamurájok a fent említett katana és chokuto kardok mellett használtak egy kisebb méretű wakizashi nevű kardfélét is.

Néhány érdekesség:

  • szamuráj mítoszok szerint a harcosok gyakran „tesztelték” kardjaikat élő foglyokon
  • egy szamuráj szentül meg volt győződve arról, hogy „harcos szellemét”, erejét a kardjában hordozza
  • a kard mellett más fegyvereket is használtak (pl.: egy tanegashima nevű lőfegyvert és ágyúkat is)
  • a szamurájokra úgy is tekinthetünk, mint koruk „rocksztárjaira”, akik öltözködési stílusukkal nagymértékben befolyásoltak koruk divatirányzatait
  • talán meglepődsz a kijelentésen, de a szamurájok amellett, hogy kiváló harcosok voltak, még magas képzettséggel és műveltséggel is rendelkeztek:
  • matematikát, kalligráfiát, sőt virágkötészetet (!) is tanultak
  • jártasak voltak a művészetben, mi több: maguk is festettek
  • kőkerteket építettek és verseket költöttek
  • bár páncéljukban termeteseknek tűntek, valójában, nagy többségük, alacsony ember volt (a 16. századi szamurájokról azt jegyezték fel, hogy termetük nem haladta meg a 160-165 cm magasságot
  • ha egy szamuráj ellensége kezébe került, vagy nem tartotta be a szamuráj kódex előírásait, egy szeppuku nevű rituális öngyilkosságot kellett elkövessen
  • a páncélzat legszembetűnőbb része a kabutónak nevezett szegecselt fémlemezből készült sisak volt, ami leginkább egy Darth Vader-i dizájnt idéz fel).

Miért voltak igazi férfiak a szamurájok

A szamurájok több szempontból is példaértékű és igazi férfiak voltak, hiszen harmóniát tudtak teremteni a testi- és szellemi erő között; hűségesek voltak családjukhoz, hazájukhoz és mesterükhöz; folyamatosan képezték magukat és lankadatlanul gyakorolták az önfegyelmet, tisztességet, alázatot.

A bushido-kódex szerint egy szamuráj:

  • tisztességes, korrekt és igazságos
  • bátor
  • jóindulatú és kegyelmes
  • udvarias és tisztelettudó
  • őszinte és komoly
  • becsületes és/így tiszteletre méltó
  • hűséges, kitartó és türelmes
  • makulátlan jellemű
  • tud uralkodni önmagán.

Hogyan értékelik manapság a szamurájokat

Bár a harcképzett, magas rangú társadalmi kaszt kora mára már megszűnt, a japánok mégis büszkék szamurájaikra.

A „harcos útja” (bushido) szamuráj-kódex a hagyománytisztelő modernkori japánok körében is nagy népszerűségnek örvend, mivel az ebben rejlő erkölcsi „kincstár”, az elvhű viselkedés ma is követendő példa sokak szemében. A férfiak körében pedig különösképpen elismert a szamuráj fegyelmezettség.

A nagy erőfeszítést igénylő fizikai edzéseken túl a szamurájok az élet művészetét is elsajátították, amelyet jól szemléltetnek egykori zene- és tea-szertartásaik, a kalligráfia és a költészet iránti odaadásuk egyaránt.

A testi erő esetükben nem a kizárólagosság elve szerint működött, hanem emellett kitüntetett szerephez jutott a konstans művelődés is.

Minden vélemény számít:

A szerkesztő ajánlata:

Vélemény, hozzászólás?