A klímaváltozás pusztíthatja el a nemrég felfedezett több mint 2600 éves ciprust

Az Environmental Research Communications folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmány szerint veszélyben van az Észak-Karolinában található legalább 2624 éves ősfa. A matuzsálemi ciprus a legrégebbi nem klonális, tehát ivarosan szaporodó növények csoportjának egyik legősibb képviselője.

Hogy pontosan mennyi is ez a több mint 2600 év? Csak érzékeltetésképpen: a kereszténység még nem jelent meg a világban, az ókori Róma pedig éppen csak a szárnyait bontogatta. Egyiptomban fáraók uralkodtak, Perzsiában pedig ekkor állították fel az első szélmalmokat.

Pontos környezeti diagnózis az évgyűrűkből

A kutatók egy átfogó környezetvédelmi projekt keretében fák évgyűrűit tanulmányozták, hogy pontos képet kapjanak az Egyesült Államok keleti felének éghajlatváltozás-történetéről. (Az évgyűrűk színezetéből és vastagságából – a növény korán túl – az adott év klímaviszonyaira is következtetni lehet.)

Egy korábbi terepmunka miatt a kutatócsapat tisztában volt vele, hogy az éppen vizsgált dél-kaliforniai mocsaras vidék több, 1000-1600 éves kopasz ciprusfának is otthont ad. A tudósok óriási megdöbbenésére azonban ennél legalább egy évezreddel idősebb példányra bukkantak rá a munkálatok során. A felfedezés rávilágított, hogy ezek a fák jóval hosszabb élettartammal rendelkeznek, mint azt korábban hitték.

Csak az általunk vizsgált területen 110 élő kopasz ciprust térképeztünk fel. Már ez a szám is elég impozáns, ám az átvizsgálatlan területen akár több tízezer példány is élhet. Természetesen ezek közül számos 2000 év feletti növény is előfordulhat – mutattak rá a kutatók az említett tanulmányban. A tudományos publikáció aláhúzza, hogy a kopasz ciprusfák az ötödik legidősebb ivarosan szaporodó fafajták a Földön.

Néhány óriás mamutfenyőt, szálkásfenyőt és borókafélét találtak eddig a szakemberek, amik bizonyíthatóan hosszabb kort éltek meg, mint a nemrégiben felfedezett kopasz ciprusfák. A csúcstartó egyébként a kaliforniai Fehér-hegységben található: a simatűjű szálkásfenyő 5056 éves. Talán egy másik tanulmányban érdemes lenne arra is kitérniük a szakembereknek, hogy mi az oka a Kalifornia-szerte ilyen sűrűn előforduló famatuzsálemeknek.

Mi okozzuk a vesztüket

Bár a tanulmányban említett fák természetvédelmi területen élnek, fennmaradásukat a folyamatos fakitermelés és biomassza-gazdálkodás fenyegeti. Egyre több területet vonnak be mezőgazdasági művelés alá (szántóföldek), az ipari tevékenység következtében kialakuló talajszennyezettség pedig mindinkább aggasztó méreteket ölt.

A publikáció rámutat, hogy a dél-kaliforniai mocsaras terület – az ősciprusok élőhelye – ma átlagosan a tengerszint felett 2 méterrel helyezkedik el. Fennáll azonban a veszélye annak, hogy az emberi tevékenység hatására bekövetkező klímaváltozás olyan mértékben emeli meg a tengerszintet, ami eláraszthatja, ezáltal elpusztíthatja ezt a különleges populációt. Ez pedig nem puszta spekuláció, hanem igen beszédes adatokkal alátámasztott tény – hangsúlyozza a tanulmányban elkeseredésének hangot adva a projektben résztvevő egyik kutatószakember.

Ha más nem is, legalább Földünk legöregebb fáinak jövője rádöbbenthetné az emberiséget, hogy vegyük komolyan a körülöttünk zajló globális eseményeket. Ezek a növények eddig mindent túléltek. Egyes példányaik több mint 2000 éven át elkerülték a természeti csapásokat, a háborúkat és az ipari forradalmakat. Kár lenne most az emberi gyarlóság következtében kipusztítani őket – fejtették ki a szerzők.

 

Minden vélemény számít:

A szerkesztő ajánlata:

Vélemény, hozzászólás?