20 éves a Mátrix: 6 érdekes és meghökkentő tény minden idők legismertebb filmjéről!

És hogy milyen mély annak a bizonyos „nyúlnak” az ürege? Idén már 20 évre szántó…

A Mátrix című – méltán népszerű és sikeres – film a nincs-még-egy-ilyen film-kategóriához sorolható a maga rendkívüli, megrendítően lenyűgöző és mélyreható mivoltának köszönhetően. Idén ünnepelhetjük megjelenésének 20. évfordulóját. Bámulatos és szinte hihetetlen, hogy két évtized után is ugyanolyan intenzív hatást tud gyakorolni mindenkire, aki időt szán a film megnézése.

Emlékszel még az első megnézését követő ütős „mellékhatásra”, hogy szinte napokig nem tudtad elhessegetni (nem is igazán törekedtél erre) a gondalataidból. Töprengtél, tépelődtél, elmélkedtél, bizonytalankodtál, megkérdőjeleztél, álmatlanul forgolódtál ágyadban… Az alábbiakban úgy igyekszünk kifejezni köszönetünket e példaértékű, és mára már örökzölddé (ezt a címet nem sokan vitatnák el…) vált filmnéltöbbet, hogy felsorolunk néhány tényt e nagyszerű alkotásról.

1. A Mátrix képregényként startolt


Lana and Lilly Wachowski (a híres Wachowski testvérek) filmkészítők Mátrix névre keresztelt művüket eredetileg képregénynek álmodtak meg, ezzel mintegy tovább folytatva a már útnak indított képregény-pályafutásukat (volt még a Mátrix előtt két másik képregényük is a Marvelnél).

A The Matrix Comics olyan rövid sci-fi történetek, képregények és pin-upok csoportját foglalja (foglalta eredetileg) magába, amelyek a Mátrix-univerzumban játszódnak le. Voltaképpen a Wachowski testvérek (transzszexuális „irányultságuk” révén) a Mátrix-alkotással újraértelmezték és -alkották a technikai és témakörbeli megközelítési lehetőségeket (tárházát és irányultságát), miközben örömmel (és ahogyan ez utólag kiderült: sikerrel) „dacoltak” a közönség „konvencionális” elvárásaival.

Kiemelkedő alkotásaikkal (mint a Mátrix-trilógia, vagy éppenséggel a Cloud Atlas révén) a testvéreknek sikerült a világ legbefolyásosabb transznemű médiaproducereivé válniuk, ugyanakkor a népszerű amerikai transzesztétikai kultúra középpontjába kerültek (visszamenőleg).

Cáel M. Keegan az amerikai transzgender-tanulmányok és -mozi vezető kutatója, olyanképpen definiálja a producerek által alkotott Mátrixot (és nem csak ezt…), mint a transztapasztalat egy lehetséges (és rendkívül érdekes) megközelítését, amely egy transznemű utazási térképet tár fel, azzal az ígérettel, hogy megtanulhatjuk (mert megtanulható…) az adott világ – gyakran igen szűkösre (be)határolt – keretein túli látásmód elsajátítását.

Keegan megmutatja az egyik potenciális módot, amelynek segítségével a transzneműek (a maguk impozáns módján) viszonyulnak az identitás és kódolás (legyen szó akár genetikai, akár számítástechnikai kódról) kapcsolatához. Továbbá rámutat a az öröklés és hovatartozás egymáshoz való viszonyulására is, vagyis arra, hogy a transzneműek hogyan viszonyul(hat)nak a poszt-faji rend utópisztikus elképzeléséhez.

Beleláthatunk a transzesztétika azon tulajdonságába, amely feltárja előttünk a mozi plaszticitását az új és potenciális társadalmi világok, az új idő-alternatívák, az innovatív érzékszervi in- és outputok (be- és kimenetelek) létrehozását.

Ahogy a Mátrix film művészi és effektív módon hat az érzékszerveinkre, megcsalva, összezavarva, felkavarva annak „bevett” érzékelését, ugyanúgy a transzfogalom is megszakítja, átrendezi és átalakítja a gender-mivoltot.

Ez a perspektíva rámutat a nem az, aminek látszik, a több van mögötte jelenségekre.

2. Will Smith nem-szereplése a Mátrixban

A Neo-szerepre eredetileg „kinézett” Will Smith nemet mondott erre a felkérésre. De miért is tette ezt, egy interjúban erre így válaszolt a színész: nem akartam magamra ölteni az alienfilmes-srác szerepét (hivatkozott a Man in Black-re…). Will Smith úgy vélte, hogy: teljesen tönkretette volna, ezért tulajdonképpen a Neo-szerep visszautasításával szívességet tett (eredeti: “I would’ve ruined it. I did y’all a favor.”)

Ne tagadd, most te is azon morfondírozol (ahogy teszik ezt sokan mások is), hogy milyen lett volna a Mátrix, ha Will Smith bevállalja Neót. Smith szerint ez a következőképpen alakult volna (hogy legyen egy kis rálátásunk az általa elképzelt Mátrix-verzióba is).

Smith szerint Neó és a Mátrix így alakult volna, ha igent mond Steven Spielberg és a Wachowski-testvérpár invitálására:

Amennyiben rábólintott volna Neóra és ezzel karöltve a Mátrixra, akkor a film egy merőben más jellegű „köntöst” öltött volna magára, és magabiztosan hozzáteszi azt is: a film egészen bizonyos, hogy nem vált volna ennyire emlékezetessé, mint ahogy vált Keanu Reeves főszereplésében.

Ugyanakkor őszintén azt is hozzátette (látván a film sikerét és népszerűségét), hogy: nem ez minősült eddigi pályafutása legnagyszerűbb döntésének. “I’m not proud of it” – mondta, vagyis: Nem vagyok büszke rá.

Will Smith véleménye a Keanu Reeves által alakított Neo Mátrixjáról:

Keanu Reeves tökéletes választás volt – vélekedik Will. Ugyanakkor – teszi hozzá – Laurence Fishburne is nagyszerű döntésnek bizonyult.

Fotó forrása: www.theguardian.com

Amennyiben elvállalta volna a szerepet (fekete lévén – „because I’m black” felfordult volna a szereplő-sorrend. Morpheus nem lehetett volna fekete, mivel ez esetben Laurence Fishburne helyett Val Kilmerre esett volna a választás (hogy a harmónia fennmaradhasson).

Te mit gondolsz Will Smith döntéséről?

A videó (amelyben a színész vallomást tesz arról, hogy miért mondott nemet a Mátrixba) hozzászólásaiban sokan úgy véleményezik Will döntését, hogy mindamellett, hogy nagyszerű színész, Keanu Reeves tökéletes választásnak bizonyult a szerephez (ezzel pedig – a fentiek olvastán – maga Smith sem szállna vitába).

3. Hogy kerül a képbe Nicolas Cage?

Miután a filmkészítők sikertelenül kopogtattak Will Smith ajtóján a Neo-szerepre való felkérés érdekében, tovább keresgéltek. A következő színészkereső-megálló Nicolas Cage ajtójához vezetett, aki ugyancsak nemleges válasszal szolgált. Ám Cage Will Smith-el ellentétben nem bánja a „bűnét”.

Elmondása szerint: “I don’t really have any regrets. I think regret is a waste of time.” (vagyis: Nem igazán sajnálja döntését, mivel úgy gondolja, hogy a dolgok megbánása, utólagos sajnálkozás a döntések ellen/mellett nem egyéb, mint időpocsékolás). A NewsWeek-nek ugyanakkor azt is bevallotta, hogy mindamellett, hogy nem tartja helyesnek a bizonyos döntései fölötti sajnálkozás mozzanatát, úgy véli, voltak olyan kevésbé jól meghozott döntései, amelyek révén talán nagy sikerekre tehetett volna szert. Nem meglepő, hogy a felsorolásban a Gyűrűk Ura mellett helyhez jut a Mátrix is.

Talán meglepődsz azon, hogy még kiket hívtak meg a Neo-szerep elvállalására, és kik mondtak nemet erre a felkérésre… Köztük van: Tom Cruise, Johnny Depp, and Leonardo DiCaprio is. Őhozzájuk si „bekopogtattak”, amíg meg nem lelték a szerepre leginkább ideális színészt Keanu Reeves személyében.

Ez esetben nem a 3, hanem a 6 minősült az isten igazának. Habár érdekes lehet hozzátenni mindehhez azt is (ha már a számokról ejtettünk szót), hogy a 6-os mint a kifinomult művészi érzéket és kulturális igényeket jelölő szám figyelemre méltó megközelítés lehet a Wachowski testvérek transzgender mivolta, valamint a Mátrix stílusos poszt/transz-kulturális, -művészi és –technológiai mibenlétének szemszögéből.

4. Akiket Morpheus szerepére kértek fel… nem túl nagy sikerrel (ahogyan ez utólag kiderült)

Tippelj: vajon kiket kérhettek (még) fel a Mátrixbeli Morpheus szerepére?
Nos, a következő színészeket: Russel Crowe-t, Sean Connery-t ééés: Samuel L. Jacksont… Gondoltad volna?

Ha kíváncsi vagy azon színészek listájára, akik nemleges válasszal szolgáltak egyik vagy másik szerepre való felkérésüket illetően, kattints ide és derülj, vagy szomorkodj… 

Sean Connery azért utasította el a Morpheus „bőrébe bújás” lehetőségét, mert bevallása szerint: nem értette a szkriptet.

5. Minden Mátrixban szereplő színésztől elvárták a filozófiai tudás felfrissítését, mielőtt munkához láttak volna

Furcsa kijelentés, mégis úgy tűnik: igaz! A színészek filozófiai jártasságának felfrissítésének munkája abból állott, hogy Wachowskiék feladtak nekik néhány olvasmányt, mielőtt belevágtak volna a forgatásba. Azt is tudjuk, hogy melyek voltak ezek a művek, amelyek mintegy „belépőjét” adták a Mátrix világának:

Jean Baudrillard: Simulacra and Simulation:

  • ez az 1981-be megjelent munka a szerző filozófiai meglátását és vizsgálódását tárja fel, éspedig a valóság, a szimbólumok és a társadalom közötti kapcsolatokat tanulmányozva (különös figyelmet fordítva a média és kultúra egymáshoz való viszonyulására).
  • a szimulákrum – azokat a dolgokat, vagy jelenségeket tükrözi, amelyek már nem, vagy még nem mutatkoznak eredetinek. Tulajdonképpen azt jelzi, hogy az igazság soha nem az, aminek látszik, hanem el van rejtve.
  • a szimuláció – pedig a valós folyamat, vagy rendszer utánzása
  • Baudrillard ebben a művében nem kevesebbe állít, minthogy a jelenlegi társadalom minden valóságot és jelentést szimbólumokkal helyettesít

A mű négy fázisban határozza meg a jelrendet:

  • az első szakasz: a hű kép, vagyis a másolat, amelyről azt hisszük, hogy helyes, valójában csupán a mély valóság tükröződése
  • a második szakasz az, amit Baurillard a meghökkentő elnevezésű perversion of reality-nek, vagyis: a valóság perverziójának nevez. Ez azt a szakaszt jelöli, amelyben a szerző szerint el kezdjük hinni, hogy a jel nem más, mint egy megbízhatatlan, „hitetlen”másolat, amely maszkolja és denaturálja a valóságot. Itt a jelek és a képek nem hűen tárják fel előttünk az igazságot, hanem arra utalnak, hogy létezik egy homályos, elfedett valóság, amelyet maga a jel nem képes magába foglalni
  • a harmadik fázis: a mély valóság hiányát fedi el előlünk, ahol a jel hű másolatnak tűnik, de nem más, mint egy másolat eredetiség nélkül. Itt a jelek és a képek eljátsszák valódi kép mivoltukat (minden emberi jel/jelentés nem más: mint mesterséges megfogalmazása az igazságnak, avagy az igazságra utalásnak)
  • a negyedik fázis: itt a jelek más jelek tükrözőiként tűnnek fel csupán. Ez a tulajdonképpeni teljes egyenértékűség (total equivalency) rendszere, amelynek keretében a kulturális rendszereknek már nem kell naiv értelemben valóságosnak lenniük, mert a fogyasztói élet tapasztalatai olyannyira mesterségesek lettek, hogy valósággal követelik a mesterséges megfogalmazást… (ez a hiperreális szakasz).

Kevin Kelly: Out of Control:

  • a gépek, a társadalmi rendszerek és a gazdasági világ neo-biológiája (új biológiája)
  • a könyv ilyen címmel is megjelent: Out of control: the rise of neo-biological civilization – a neo-biológiai civilizációk felemelkedését „sejtetve” (?)
  • a könyv főbb témái között a következők szerepelnek: kibernetika, megjelenés, önszerveződés, komplex rendszerek, negentrópia, káoszelmélet
  • a könyv fő témája az intelligens számítógép és az emberi agy viszonyában szemlélteti az intelligencia és a centralizált struktúra kapcsolatát…

Dylan Evans és Oscar Zarate: Introducing Evolutionary Psychology.

A könyvben a szerzők arra vállalkoztak, hogy lépésről lépésre nyomon kövessék Darwin veszélyes elképzeléseit, megkísérelve egy frissnek ható, újszerű pillantást vetni a gyakran félreértett természetes kiválasztódás (natural selection) és az önző gén (selfish gene) fogalmára.

További érdekesség: a filmben Neo illegális számítógépes fájljait egy Baudrillard-könyvbe rejti el.

6. Keanu Reeves nyakmerevítőben vett részt a Mátrix-tréningeken

A nyakmerevítő nagymértékben megnehezítette, sőt majdhogynem lehetetlenné tette Keanu Reeves számára a rúgásokat és minden ehhez hasonló nagyobb erőfeszítést követelő mozgásformát. Ebből kifolyólag Yuen Woo-ping segítségére és „korrekcióira” szorultak a rendezők.

Yuen Woo-ping egy hongkongi harcművészeti koreográfus és filmrendező, aki a remekbehajló Fist of Legend c. filmjével felhívta magára a Wachowski-testvérek figyelmét, ezért felkérték, hogy legyen a Mátrix harcművészeti koreográfusa (és ő igent mondott e felkérésre).

Yuen segítsége mellett szükség volt Longy Nguyen szakértelmére is és „aranykezeire” egyaránt, akiről a TheDragonsJourney kerek perecen úgy nyilatkozik, hogy: Longy Keanu Reeves-en tett nyakkezelése megmentette a Mátrixot (Longy’s Neck Treatment saves the Matrix). Longy kezelései és edzései felkészítették Reeves-et a film fárasztó harci jeleneteire, így a nagyreményű film tovább folytatódhatott.

Mátrix-„analízisek”

A film számos elmét gondolkodásra késztetett… az elméletek és analógiák szinte hemzsegnek média-szerte. Lássunk az alábbiakban néhány (szembeötlőbb) példát, csupán kóstoló gyanánt.
A JaysAnalysis arra reflektált, hogy:

  • a Mátrix film tele van misztikus szimbolikával és filozófiával
  • utalt a watching “him” koncepcióra (a megfigyelésre, hogy mindenkit „hallanak”/lehallgatnak „ők”)
  •  alkímia és numerológiai jelenlét (például: a 303-as szoba és Trinity neve)…

A ThePhilosophy szoros kapcsolatot lát a filozófia és a Mátrix film között:

  • Platón és Mátrix: az ókori filozófus híres barlangja a Mátrixban is „szerepel” (a barlang-allegóriát bővebben itt olvashatod el)
  • Neo a platóni barlang-hasonlat egyik modern megfelelője, aki „visszatér”, hogy felnyissa a még nem-látók szemét az igazságra (ezzel mintegy kezükbe adja a megoldás kulcsát)…

A sort igen hosszan folytathatnánk, hiszen minden művészi hajlamú és gondolkodni szerető embert valamilyen szinten és mélységig megmozgatott ez a nagyhatású film. Ha még nem láttad volna, sürgősen pótold ezt a mulasztást, mert egészen biztos, hogy nem mindennapi élményben lesz részed.

Minden vélemény számít:

You might like

Vélemény, hozzászólás?