110 millió éves dinoszaurusz “múmiára” bukkantak Kanadában!

Hozzávetőleg 110 millió éves az az őslénylelet, amit Kanada nyugati területén kotort ki a földből egy munkagép. A talaj kitűnően konzerválta az elhullott állatot, így a maradványon még évmilliók múltán is kivehetők a csempeszerű lemezek és egy szürke, fátyolos patina. A nodoszauruszként ismertté vált, 110 millió éves lelet a valaha talált legjobb állapotban lévő fosszíliának számít.

2011. március 21-én Shawn Funk nehézgépkezelő szokásos feladatát végezte a terepen, nem gondolván, hogy markolójával néhány óra múlva megváltoztatja az addig ismert őslénykutatást.
Azon a hétfőn, mint bármely másikon a Millenniumi bányában kezdtem a feladatomat. Egy hatalmas gödörben dolgoztam, ami 17 kilométerre északra fekszik az albertai Fort McMurray-tól – emlékszik vissza az ősmaradvány megtalálója.

Markológép lapátja fordította ki a földből

Funk kotrógépe módszeresen, az előírásoknak megfelelően szintről-szintre haladt lefelé. A munkás akkor már 12. éve dolgozott az iparágban, és elmondása szerint több ízben bukkant fosszilis növényi maradványokra, megkövült fatörzsekre, de állati maradványokra – így dinoszauruszra – még sosem.

Funk úgy emlékszik, hogy fél 2 körül furcsa dologra lett figyelmes: markolója lapátja valami robosztusabbat, nehezebbet emelt ki a földből, amiből furcsa színű csomók álltak ki, majd hulltak alá. Az esetet a munkás jelentette a felettesének, Mike Grattonnak, akivel vizsgálni kezdték a dióbarna kövületeket.

A két férfi megdöbbenésére a földből kifordult őskövületeken ismétlődő mintázatokat, pikkelyszerű elszíneződéseket találtak. Funk és felettese úgy döntöttek, hogy a leleteket kiemelik, mert nagy jelentőségűnek vélték azokat.

A dinoszaurusz – legalábbis ami megmarad belőle – ma az albertai Royal Tyrrell Természettudományi Múzeum egyik legbecsesebb ékköve. A szakemberek a fellelt csontokból rekonstruálták, majd összeállították az állat eredeti megjelenését, mely jelen állapotában mintegy 1100 kg-ot nyom.

Félelmetes, de a dinoszaurusz koponyája annyira épségben maradt, hogy a rajta lévő szaru- és bőrmaradványok mintha még mindig élő szövetek lennének. Kidudorodó páncéllemezével olyan hatást kelt, mintha bármelyik pillanatban leléphetne a talapzatról.

A paleontológusok elmondása szerint arra, hogy ennyire ép állapotban fennmaradjon egy őslény hozzávetőleg annyi az esély, mint a lottó ötösre. Nemcsak a talaj összetételének kell megfelelőnek lennie ugyanis a megfelelő konzerváláshoz, de az idő is számottevő tényező.

A természetes tartósításnak ugyanis szinte azonnal meg kell kezdődnie, hogy a lebomlás ne indulhasson meg. Arra pedig – húzzák alá a paleontológus szakértők –, hogy a fosszilis maradványok megtartsák eredeti alakjukat, gyakorlatilag nulla az esély. Ezért is akkora szenzáció a kanadai dínólelet.

A Kínában talált tollas őslények laposak voltak, az Észak-Amerikában előkerült mumifikálódott dinoszauruszokat pedig a napsütés aszalta felismerhetetlenné. Ez a lelet viszont kétséget kizáróan árulkodik az állat egykori alakjáról, páncélzatáról, így a kutatóknak nem kell találgatásokba bocsátkozniuk a külsőt illetően. Az újságok címlapjai nem túloztak, amikor világraszóló leletként tálalták a maradványokat, és annak megtalálási körülményeit.

Miért maradhatott ilyen épségben a dinoszaurusz?

Az egykori nyugat-kanadai vidék éghajlatát és földrajzát tekintve is merőben különbözik a maitól. A tájon brutálisan hideg völgyzugok és szélvédett területek váltakoztak, egyes területei pedig a mai Dél-Florida éghajlatára emlékeztethettek. Meleg, nedves szellő lengedezhetett a növénytakaró felett.

A korai kréta korban a tájon nagy területet felölelő, óceánból visszamaradt belvizek terülhettek el, hozzávetőleg a mai Albertát teljesen lefedve. A nodoszaurusz ezen a vidéken élt és pusztult el, vélhetően egy belvízből alakult megáradt tóban.

A szakemberek szerint az állat miután megfulladt, a szél keltette áramlatok hatására sós, agyagos talajjal vonódott be, ami konzerválni kezdte a tetemet. Az ásványi anyagok beszivárogtak a bőrbe és a szarupáncélba, megakadályozva a bomlás elindulását.

A határ hajszálvékony volt: ha a dinoszaurusz egy kicsit beljebb kerül a vízbe, akkor az ásványi anyagban gazdag talaj nem tudja bevonni a testét, ha pedig kissé kintebb, akkor a só konzerváló ereje nem fejt ki elegendő hatást. De ugyanez igaz az időre is. A víz szinte tűpontosan húzódott vissza, hogy a fosszília optimálisan megkövülhessen.

Hihetetlenül izgalmas felfedezés – jegyzi meg Victoria Arbor, a kanadai Royal Ontario Múzeum páncélos dinoszaurusz-szakértő paleontológusa. – A felfedezés újraírja az eddig ismert őslénytant, új időszámítás kezdődik.

Miért olyan fontos ez a lelet?

Szinte minden évben találnak egy világot sarkaiból kiforgató ősleletet, miért olyan fontos a kanadai? A legtöbb kutató saját gyermekeként tekint a felfedezésére, érthető tehát hogy egy-egy lelet soha nem látott szenzációként járja be a világsajtót. (Sőt, igen gyakran előfordul, hogy maga a média tupírozza fel az amúgy régészetileg nem túl jelentős felfedezéseket.) Az Albertában felbukkant lelet azonban mégis más, mint az eddigiek.

Az őslénykutatással az a legnagyobb probléma, hogy hozzávetőleg 100-ból 100 esetben kizárólag az egykori állat csontjai maradnak fent. Az izomzat, a bőr, a pikkelyek, tollak és szarumaradványok lebomlanak az évmilliók során. Nagyon ritka tehát, hogy a tudósoknak a csontozaton kívül más is rendelkezésére áll a dínók kinézetének rekonstrukciója során.

A dinoszaurusz színe, testtakarója, páncélzata, agyara és még egy csomó dolog általában csak a szakemberek fantáziájának végeredménye. A kanadai nodoszaurusz egyes részei azonban meglepően jó állapotban maradtak fent, az állat színén túl arról is árulkodik, hogy életében a testét pikkelyszerű kidudorodó páncélzat védte. Ez pedig számos, eddig csak elméleti síkon létező elképzelést magyaráz meg.

Nem véletlen talán, hogy a mostani fosszíliát az őslénykutatás rosette-i kövének tekintik. (Mint ismert, a rosette-i kő volt az a lelet, melynek segítségével sikerült megfejteni az egyiptomi hieroglifákat.) A maradványok ugyanis számos, eddig megválaszolatlan kérdésre adhatnak magyarázatot, ami akár újra is írhatja az eddigi ismereteinket.

Számtalan vizsgálat, teszt és kutatás várat még magára a dinoszaurusz kalandos módon napvilágot látott maradványaival kapcsolatban. A tudósok a közeljövőben CT vizsgálatnak kívánják alávetni az őslény fosszíliát, reménykedve abban, hogy még közelebb kerülhetnek a dínó biológiai felépítésének megismeréséhez. De választ várnak az állat élőhelyére, szokásaira nézve is, ami szintén elmélyültebb kutatást igényel a jövőben.

Végül a laboratóriumi vizsgálatokat követően szeretnék a nagyközönség számára is megtekinthetővé tenni mind a dinoszauruszt, mind pedig az elért kutatási eredményeket. A lelet körüli tudományos sürgés-forgás ugyanis felkeltette a rejtélyek, titkok és a ködbe burkolódzó múlt iránt érdeklődő hétköznapi emberek figyelmét is.

Minden vélemény számít:

Vélemény, hozzászólás?