Légy jelen! – Így élhetjük meg igazán az utazás minden pillanatát

Képzeljük el, hogy a tengerparton sétálva azon tűnődünk, mi lehet a világító tornyon túl. Vagy a szokásos sör helyett most egy koktélt szeretnénk inni. Meglátunk egy érdekes épületet a távolban, és kíváncsiak leszünk rá. Fedezzük hát fel, nézzük meg, rendeljük meg! Ahhoz, hogy jelen legyünk a pillanatban, az is hozzátartozik, hogy kövessük és felfedezzük azt, ami akkor épp a legjobbnak tűnik.

Mindegy, hogy gyakran vagy csak alkalomadtán utazunk, nagyon könnyű abba a hibába esni, hogy a jelenlegi utazást egy múltbélivel hasonlítjuk össze. Bár jó érzés felidézni a jó emlékeket, a kellemes nosztalgia és a keserű elégedetlenség közti határ homályos és könnyű átlépni („Bezzeg Rómában nem volt ilyen hideg …”). Az állandó hasonlítgatás és viszonyítás kiragad minket a jelen pillanatból és elégedetlenné tehet vele.

Manapság már elképzelhetetlen telefon vagy más kütyü nélkül elindulni bárhová is. Azonban időnként érdemes felemelni tekintetünket a képernyőről és körbenézni. Lehetetlen a részleteket észrevenni úgy, hogy a képernyő elvonja a figyelmünket. Tegyük el a telefonunkat és váljunk részeseivé a környezetbeli eseményeknek.

Fő a nyitottság …

A nyitott elme a pillanat megélésének a kulcsa. Amikor lelkesen belevágunk egy negyven perces sétába az étteremig, miután lekéstük a buszt, vagy amikor hajnali négykor kelünk fel, hogy egy új baráttal nézzük meg a napfelkeltét, nyitottá válunk az új élményekre. Ezért mindenre úgy kell tekintenünk, mint egy lehetséges tanulási folyamatra. Ha nem úgy alakul a kirándulás, ahogy elképzeltük, mert mondjuk ellopták a pénztárcánkat és a tengerpart vagy a múzeumok helyett a helyi rendőrséget kell felkeresnünk, akkor tegyük meg a szükséges lépéseket, nézzünk szembe a tényekkel, majd lépjünk tovább. Később jó kis sztori lehet belőle.

… és a spontaneitás!

Ahhoz, hogy igazán megéljük utazásunk minden pillanatát, spontánnak is kell lennünk. Lehetetlen a pillanatot megragadni, ha görcsösen ragaszkodunk egy szigorú tervhez vagy menetrendhez. Kezdjünk el beszélgetni a mellettünk ülő nővel a parkban. Dícsérjük meg az idegenvezetőt, ne a főúton menjünk vissza a szállásra, hanem fedezzük fel a mellékutcákat, ússzunk egyet az óceánban éjszaka, ha épp ahhoz van kedvünk.

A legemlékezetesebb utazási élmények sokszor a nem tervezett helyzetekben születnek. Csak mernünk kell követni vágyainkat, még akkor is – vagy főleg akkor – ha azok „csak” a világító toronyig vezetnek.

Leave a Reply