Az ambivertált személyiségtípus

Mi emberek szeretünk végletekbe menően gondolkodni és kategorizálni dolgokat vagy más embereket, azonban mindig van egy aranyközépút a két véglet között. Az introvertált, valamint extrovertált személyiségtípusok is két végletet képviselnek, azonban sokkal többen vagyunk, akik a kettő között helyezkedünk el, közelebb vagy távolabb egyik-másik végponttól.

A két véglet

Az extrovertált személyiséget arról ismerhetjük fel, hogy nyitott, hangos, beszédes, szeret magáról és másokról beszélgetni, ő a társaság középpontja, igazi társasági ember, nem szeret egyedül lenni, állandóan van körülötte valaki, és állandó kapcsolatban van másokkal. Az introvertált személyiség ennek pont az ellenkezője. Befelé forduló, csendes, visszahúzódó, szeret egyedül lenni, saját kis világában él, nem szereti kitárni problémáit és gondolatait a világ elé, megfontoltabb és szerényebb extrovertált társainál. Természetesen ezek egy része sztereotípia és nagyon kevés olyan ember van, akire minden egyes tulajdonság illene és tisztán besorolható lenne egyik vagy másik kategóriába. Az emberiség fele ambivertált, azaz a két extremitás közé eső személyiségtípusba tartozik, mindkét véglet jellemzőit magában hordozva. Van, aki inkább extrovertált introvertált, és van aki inkább introvertált extrovertált.

Az arany középút

Az ambivertált személyiségre jellemző, hogy időnként meglehetősen kiszámíthatatlan. Néha őrülten vágyik társaságra, bulira, nyüzsgésre, máskor pedig, vagy már rögtön a következő nap begubózik, nem veszi fel a telefont és egyedül érzi jól magát. Jellemző rá, hogy szelektív a szociális kapcsolatai terén, nem akárkivel tud beszélgetni és nem is akármiről. A felszínes, időjárásról szóló bájcsevejeket kerüli, azonban ha valakiben lelkitársra talál, azzal hosszasan el tud beszélgetni a közös témákról. Az ambivertált személyiség nehezen ápolja kapcsolatait, szociális energiái szűkösek. Továbbá az is megfigyelhető, hogy környezettől függően ingadozik az introvertált és extrovertált énje között: lehet, hogy otthoni környezetben nagyon nyitott és beszédes, munkahelyén pedig csendes, antiszociális, vagy épp fordítva; mintha két különböző emberről lenne szó.

Valamennyien tehát elmondhatjuk magunkról, hogy a két véglet között helyezkedünk el valahol és lehetséges, hogy napról-napra változik az is, hogy pontosan hol. Ezzel nincs semmi baj, viszont jó tisztában lenni saját magunk és mások kiszámíthatatlan hangulatingadozásaival és ezek okaival. Így könnyebb őket kezelni.

Leave a Reply